Építkezik a család 10. rész

A banki ügyintézés összevisszaságából – melyből nem sok jóra számítottunk -, a legnagyobb őszinteséggel mondom, az építkezés vonatkozásában mi semmit nem éreztünk meg! A Szimetrik alkalmazkodva az adott helyzethez tovább folytatta a munkálatokat és türelmesen várta az OTP elhúzódó utalását is.

A nagy hullámvölgyeken talán éppen pont az segített át minket, hogy az építőipari vállalat pénzügyi vezetője megértést, együttműködést mutatott irányunkba és kitartásra buzdított bennünket, ismerve az OTP ügyintézésének minden árnyoldalát.

Semmi nem változtatott azonban azon, hogy rettenetesen bántott mindkettőnket a fennálló helyzet, mely mérhetetlen szégyenérzettel keveredett, annak ellenére, hogy mindent megtettünk, amit csak lehetett.

Aztán a sok felhő után, kezdett kiderülni az ég.

Mintha mi sem történt volna, március 9-én leszigetelték a szerelőbetont. A fűtés és vízszerelő megkezdte az előkészületeket. A „muksi” kicsit zűrzavaros volt, bár értett a munkájához! Még aznap este kitalálta, hogy jó volna másnap berakni a beépíthető WC tartályokat, így este gyorsan lóhalálában vettünk két „Geberit”-et.

Március 10-én a szakemberek belevágtak a víz és fűtésszerelési munkálatokba. Elvezették a víz- és fűtéscsöveket. A ház gépészeti berendezései a háztartási helyiségben kaptak helyet.

Március 14-én a külső terasz és a lépcsők zsaluzása is megtörtént, közben a vízszerelő a gázfűtési munkálatokat végezte.

Március 18-án a helyiségekbe vasbeton hálót helyeztek el, melyhez hozzáerősítették a padlófűtés csöveit.

Március 19-én bekötötték a gázkazánt és a gázkémény kivezetését is precízen megoldották. Ezek után felhelyezték a radiátorokat a szobákba s a fürdőbe egyaránt. A tisztálkodási helyiségbe a padlófűtés mellett kombinált csőradiátort is kértünk, kiegészítve így hűvösebb napokra a fűtésmegoldást. Ekkor alakították ki az épített zuhany helyét, megjelölve a padlóba helyezett összefolyót is.

A munkálatok közben mi is azért szorgoskodtunk. Az esővíz elvezetésére – az előírásoknak megfelelően – az ereszcsatornák alá szikkasztógyűrűket helyeztünk el, továbbá a villany és a vízvezetékeket a föld alatt hátra vittük a hátsó udvarba

Március 23-27. között a padlófűtés szerelése következett. Kígyózó sorokban tekeregtek a csövek áthálózva az egész lakást. Ez a nagyobb horderejű munka zárta az egyszerűnek közel sem mondható márciusi hónapunkat.

Nagy ívet jártunk be ez idáig. Semmi okunk nem lehetett az elégedetlenségre, hiszen négy hónapja tartott az építkezés, s a ház készültsége szinte rekordot döntött. Azonban most mégis úgy éreztük, hogy egy kicsit elfáradtunk. Valahogy elég volt a spórolásból, a rohanásból, az állandó ügyintézésből. Milyen érdekes ez a mai világ! Ha belegondolok, hogy nagyszüleink, de még szüleink is hosszú-hosszú évekig, kétkezi megfeszített munkával építkeztek s rengeteg lemondás után -pénz hiányában- szinte a félkész házat vehették birtokba. S náluk talán boldogabb ember nem is volt, pedig villany és vezetékes víz nélkül, agyagpadlón és szalmazsákon kezdték meg közös kis életüket.

S mi? Fényévnyire vagyunk attól a múlttól! Ma, mikor szinte csak külső szemlélői vagyunk egy építkezésnek, ami a legkorszerűbb technológiákkal és műveletekkel készül. Milliós igényeink vannak, melyeket azonnal akarunk.

Igen is, újra erőt kellett meríteni a bennünk élő példamutatásból! Folytatni, nem csüggedni, hiszen volt mögöttünk egy biztos háttér, aki az építkezés nehézségeit továbbra is levette a vállunkról.