Építkezik a család 7. rész

Besötétedett mire végeztünk az OTP-ben. Nagyon izgatottak voltunk, alig vártuk, hogy dolgunk végeztével kiérjünk a bankból. Természetesen első utunk a telekre vezetett, bár tudtuk, hogy kíváncsiságunknak nem sok értelme van, hiszen semmit nem fogunk majd látni! De mégis…

Két elemlámpa kíséretében vettük szemügyre a telket. Elcsodálkoztunk a látványtól! Hátul hatalmas földkupac égtelenkedett, mivel a földet letolták a termőföld védelmének megfelelően. Házunk alapját kiásták s mi több, be is betonozták. A határvonalak körül pedig – raklapokon – zsalublokkok sorakoztak. Hatalmas volt a boldogságunk! Nem rég még olyan távolinak tűnt az építkezés s ma már le is került az alap! 2019. november 25-e örökre emlékezetes nap lett számunkra!

Másnap reggel 7 órakor folytatódott a „varázslat”. Fél tucat kőműves látott neki a lábazat falazásához. Égett a kezük alatt a munka! Mire délután kiértünk bámészkodni, már határozottan kirajzolódni látszottak házunk körvonalai. Ennyi izgalomban régen volt részünk!

Ettől kezdve minden nap történt valami, valami olyan, ami mindig egy picit előbbre vitte az álmainkat!

November 27-én beöntötték a lábazatot betonnal, 28-án bekötötték a csatornát és a vizet, 30-án az utcai gázcsonkról leágazva behozták a vezetéket, majd ezek után kaviccsal feltöltötték a lábazatot, elvezetve benne az összes közművet.

December 2-án beköszöntött a tél, leesett az első hó, szerencsére csak néhány centiméter. Elégedetten nyugtáztuk, hogy idén a tél beköszönte előtt lekerült házunk alapja! Úgy gondoltuk, hogy március-április környékén talán újult erővel folytathatjuk majd tovább az építkezést! A kapukat bezártuk és letéliesítettünk mindent!

Másnap korán reggel telefoncsörgésre ébredtünk. Férjem édesanyja – a kémünk – hívott bennünket. „A telken szorgos emberkék havat takarítanak” – mondta. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, így gyorsan kocsiba pattantunk! Lázas munka folyt! A lábazatot zsaluzták, majd vasbeton hálóval erősítették meg a felületet. Csak bámultunk!

Az időjárás kegyes volt hozzánk! Pár nap éjszakai fagy után enyhe idő következett, így december 10-én mixer autók segítségével elkészült a szerelőbeton. Bármennyire is hihetetlen, de délelőtt 11 órára készen voltak a munkálatok! Ez már csak „hab volt a tortán”.

Hogy tovább fokozzam, december 16-án begördült a téglával egy hatalmas teherautó s megkezdődött még aznap a falazás! Egy végtelenül jó hangulatú kőműves csapat verődött össze, visszahozva a régi építkezések hangulatát! A téli szünetem, minden napját köztük töltöttem, szuper volt a hangulat! Forró teát, kávét s temérdek palacsintát készítettem naponta, hogy enyhítsem számukra a téli hideg kellemetlenségeit.

December 18-án már magasodtak is a falak, így neki láttak a koszorú zsaluzásának majd betonozásának. 19-éig az összes válaszfalat felhúzták! Mestereink nálunk fejezték be az évet, így a heti munka végeztével egy csudajó délutánt csaptunk! Bográcsban pörköltet főztünk s körbe ülve mesélgettünk és anekdotázgattunk. A nap végén kettős érzés kavargott bennünk: kicsit sajnáltuk, hogy el kell válnunk, ugyanakkor nagy boldogság öntötte el a szívünket! Három hét telt el az építkezés megkezdése óta s állt a ház! Elképesztő ugye?

A karácsony egy szerető család életében a legkedvesebb ünnep. Mi is nagy izgalommal készültünk rá, hiszen az idei még különlegesebb volt. Két fenyőfát szereztünk be. Reggel elmentünk s épülő házunk nappalijában feldíszítettük első karácsonyfánkat. Délután pedig már azt a fát állítottuk, melynek a világon a legcsodálatosabb díszei voltak: házunkról készült pillanatok felvételei.